Hogyan készülsz a koncertünkre? 

Ezt a művet több koncerten is játszom: egy intenzív nyári koncertsorozatot követően, melynek első állomása a Hermina-kápolna volt az 52. Eucharisztikus Kongresszus előkészületeihez kapcsolódóan, szeptember 24-én és 25-én két koncertet is tartottam Bódvaszilason és Tornabarakonyban; az adventi ünnepekhez kapcsolódóan pedig több fellépésem is lesz többek között Solymáron és Martonvásárhelyen, amelyekbe beleilleszkedik az Istenszülő oltalma templomban rendezett koncert is november 2-án. Éppen ezért nem kell egy-egy fellépésre külön készülnöm, hiszen folyamatosan játszom ezeket a darabokat.

Lehet-e missziónak tekinteni a tevékenységed, s ha igen, akkor miért?

Azt hiszem, lehet. Egyrészt azt gondolom, hogy az európai kultúránk szempontjából nagyon fontos és aktuális Jézus életének és tanításainak újbóli felszínre hozása olyanok számára is, akik eltávolodtak tőle, így kulturális értelemben mindenképpen missziónak tekintem. És habár nem vagyok abban illetékes, hogy a szószoros értelemben vallási küldetést teljesítsek be, mégis úgy gondolom, hogy ez a nem liturgikus vallási témájú zenemű alkalmas arra, hogy koncertsorozatként az evangelizálás szolgálatába lehessen állítani. Ennek megfelelően erre is törekszem. 

Miért ezt a műfajt választottad vagy van más darab amit szereztél, amiben otthonosan mozogsz?

Amióta az eszemet tudom, zenével foglalkozom. Kisgyerekként rengeteg jazz és klasszikus zenei előadót és zeneművet hallgattam, amelyek hatottak zenei fejlődésemre, és amelyből létrejött az a stílus, amely stílusban saját zenéimet komponálom és játszom. Így a műfaj, amit sajátomnak tekintek, nem tudatos választás, hanem magától alakult ki: keveredik benne a kompozíciós és improvizációs zene, nyilván azon nagy zenészek és előadók hatására is, akikkel kora gyermekkoromtól fogva találkoztam.

Melyik rész áll hozzád a legközelebb a darabban? 

Éppen az, amelyiket a legjobban sikerül játszanom egy koncerten. Ez hangulatfüggő elsősorban. Akkor érzem jól magam és akkor élvezem a saját játékomat, ha érzem, hogy a közönségnek tetszik, amit csinálok. 

Elmondanád, mi a személyes érintettséged ebben? 

Minden egyes részhez mély személyes érintettség fűz. Ha az embert megtalálja egy dallam, az onnantól az egzisztenciája részévé válik. Főleg, ha történetek is kapcsolódnak hozzá. Ezek a történetek pedig mélyen bennünk élnek, sok-sok generációra visszamenőleg a zsigereinkbe égve, és alappillérét jelentik annak, amik vagyunk.