Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Diákok, Kedves Kollégák, Krisztusban Kedves Testvérek!
Immáron hagyomány iskolánkban, hogy Jézus Krisztus születésnapjára az adventi koszorún található hat gyertya meggyújtásával készülünk, melynek szimbolikája a hétről-hétre való egyre közelebb kerülés ahhoz az ünnephez, amely annyi varázst, csodálatot, békét, meghittséget támaszt lelkünkbe, szellemünkbe, amelyet talán semmi más ünnep sem képes az emberi lélekbe beleplántálni.
Akár hiszünk és a megtestesült Istenre figyelünk, akár mint a család ünnepére tekintünk, felemelő magaslatokba repít el ez az ünnep, egyben pedig mélységesen kiragad a világból a Szenteste, amikor semmi másra nem figyelünk, csak arra, ami belül van. Semmihez sem hasonlítható érzések…illatok… ízek. Az ember hálát adni készül azért, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy mindaz, aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3, 16); hálád ad a családjáért, azokért, akik körülötte vannak, akik szeretik őt, s talán fájószívvel gondol azokra, akik már nem lehetnek mellette, de ebben az időszakban az ember még ezek ellenére is reménnyel van tele.
Idén sajnos személyesen nem készülhetünk együtt Karácsony szent ünnepre, mindez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy az online térben együtt készítsük fel szíveinket és lelkünket kissé átmosva a világ által ránk rótt – néha erősnek hitt vállainkat megroppantó – nehézségektől.