Iskolánk névadója
Dr. Taba István tanár úrnak, iskolánk egyik alapítójának a Magyar neveléstörténeti tanulmányok című könyvbe írt Leövey Klára életrajza jelenti e sorok alapját. Az ő cikkének segítségével idézzük fel névadónk életének történéseit és alakját, gondolatait. Szelleme, eszmevilága mai korunkban is útmutatást jelenthet számunkra.
Leövey Klára 1821. március 25-én született Máramarosszigeten egy beregi földbirtokos lányaként. A gyermekkori iskolai élmények meghatározóak voltak számára , ahogyan azt visszaemlékezéseiből idézhetjük:
„Nem volt semmi kényszer az iskolába való járásra, de szerettünk oda járni.”
Az iskola iránti szeretetben nagy része volt a tanítónak ,akinek nevét Leövey Klára mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel emlegeti:
„Ki ne emlékeznék, vagy ne hallotta volna említeni Csehi Sámuelt, a közszeretetben álló tanítót, aki az újabb rendszer minden előnyét a tanításban ő maga bírta. Meg tudta tenni azt, amit most bírsággal hajtanak végre némely helyütt, hogy a gyermekek pontosan jártak iskolába, s csak abból az okból mert szerették tanítójukat, mert szerettek tőle tanulni.”
Az iskolai éveket néhány éves színészpályafutás követte. A fiatal műkedvelő színésznőben tovább munkálkodott a felébreszett tanulási vágy és az idők szelleme, a haladás igénye. Ezek motiválták, hogy családi kapcsolatok révén Pozsonyba kerülve 1844-től fő élvezetévé az országházi karzaton tett látogatások váltak. A kor szelleme, a haladás igénye, a tenni akarás, az a tény, hogy abban az időben a női társaságban is fő téma volt a politika, a nőnevelés terén szerzett tapasztalatok, mind mind arra ösztönözték, hogy érdeklődése e terület felé forduljon. Így kerül 1846-ban Karacs Teréz közvetítésével a Teleki Blanka grófnő szervezése alatt álló intézetbe segédül, felügyelőnőnek a növendékek mellé, valamint a magyar nyelv gyakorlásában segíteni. Itt az intézetben lett 1848 eszményeinek haláláig tartó híve. A forradalmi idők lendülete magával ragadott diákot és tanárt egyaránt. Nem is csoda, hiszen az intézetben olyan tanárok tanítottak, mint Vasvári Pál, Hanák János, akik aktív szereplőivé váltak a forradalomnak és a szabadságharcnak.
Az intézet a szabadságharc viharában,1849 januárjában szűnt meg.Ezt követően Teleki Blanka és Leövey Klára Debrecenben, Erdélyben és ismét Pesten tartózkodtak,s erejükhöz mérten igyekeztek segíteni a szabadságharcot. Leövey Klárát 1851. július 12-én tartóztatták le és szállították a pesti Újépületbe. Teleki Blankát is letartóztatták. Két éven át tartott a vizsgálat. A vád: leányok forradalmi nevelése, a forradalomban való részvétel, forradalmi tárgyú könyvek, iratok terjesztése, forradalmárok adatainak külföldre juttatása volt. Teleki Blankát 10, Leövey Klárát 5 év várfogságra ítélték. A büntetés letöltésére Kufstein várát jelölték ki.
A szabadulást követően szomorú tapasztalat volt, hogy a nevelés és különösen a nőnevelés területén nemhogy előrelépés, de inkább fájdalmas visszalépés volt tapasztalható. Folytatni lehetett és kellett a tanítást, nevelést, nem lehetett ellenállni a kihívásnak.. Először csak szűk családi körben, majd később már szervezett, iskolai formában Máramarosszigeten. A sikeres iskolaszerveződést és működést a hatalom nerm nézhette tétlenül. Indoklás nélkül zárták be az intézetet.Idézzük fel Leövey Klára érzéseit visszaemlékezései alapján: „… a nevelő érzése, fájdalma mindezeket felülmúlja, ha művét erőszakos önkénnyel szétrombolni látja. Mert a nevelés a művészetek legnagyobbika és legnehezebbje, s csakis ha azt valódi hajlammal, igazi hivatással és szeretettel folytatjuk teszi a nevelést könnyűvé…” Az intézet bezárását követően élete hátralévő részében a Teleki családnál talál munkakört és megélhetési lehetőséget 26 éven keresztül. Szinte családtagként él a Telekiek között, a család sok fiatal tagját nevelve. Nevelői tevékenysége mellett újságírással is foglalkozik, a Máramaros című hetilapnak, mely 1865-ben indul meg, évtizedeken keresztül munkatársa. Utazásairól, melyekre egyedül vagy családjával jutott el sorban küldi élménybeszámolóit A párizsi világkiállításról cikksorozattal jelentkezik. Lelkesen ír az élményekről. Rendkívül fogékony az újdonságok iránt. Beszámol a kiállításon látott gépekről, eszközökről, modern és hatékony termelési eljárásokról. A gyakorlati hasznosság szempontjából értékeli a dolgokat, és ezért nagyon elnyeri tetszését az amerikai kiállitás. Mindezek mellett a haza iránt érzett büszkeséggel számol be a kiállításon bemutatott magyar árukról és azok sikereiről. Haladó, felvilágosult gondolkodását mutatja, hogy a múlt században még ritka érdeklődéssel fordul nő létére a gazdasági kérdések felé. Természetesen tanitói, nevelői lénye is előbújik a cikkekből, amikor a látott amerikai, porosz, svéd iskolák kiállítási anyaga által nyújtott élményekről számol be.
Teljes életet élt. Mindvégig hű maradt fiatalkori eszményeihez, a szabadságról, haladásról, hazaszeretetről , oktatásról, nevelésről vallott nézeteihez.Nem alkudott meg, vállalta meggyőződésének, tetteinek következményét. Tanított, nevelt, példát adott műkedvelő színésznőként, nevelőként, újságíróként. 1897. április 8-án halt meg Budapesten egy közlekedési balesetben. Szülőhelyén helyezték örök nyugalomra.
(Aki többet szeretne tudni; Kertész Erzsébet Teleki Blankáról írt könyvéből ismerkedhet meg Leövey Klára életének többi eseményével.)
